A médiaháború tétje, hogy ki határozza meg a sajtón, médián keresztül a közbeszédet, közgondolkodást. Ezáltal kialakítható olyan nyilvánosság, amely a kormány pozícióját erősítheti meg, közvetett befolyása révén befolyásolhatja a következő országgyűlési választások kimenetelét.
1990 tavaszán a jobboldali-konzervatív politikai erők nyerték a választásokat. Az MDF politikai eszközökkel avatkozott be a még nem privatizált lapok sorsába, kormányhű lapokat alapított; mivel a független lapok bírálták a kormányt. Igyekezett ellenőrzése alá vonni a Magyar Rádiót és Tévét, mivel azok a régi rendszer újságírói voltak. Miután nem sikerült leváltani az akkori elnököket (Gombár Csaba és Hankiss Elemér), 1992-ben egy új tévéállomás a Duna Televízió beindítása mellett döntött.
1994-ben az MSZP koalíciót kötött az SZDSZ-szel. A Horn-kabinet nem támogatta tovább az előző kormányhoz hű lapokat, megszüntette pl. a Pesti Hírlapot. A média feletti politikai befolyás megszerzésére való törekvést jelzett az is, hogy 1997-ben az országos kereskedelmi tévéfrekvenciák osztása során az magasabb összeget ajánló RTL Klub-ot részesítette előnyben a liberális támogatású Tv3-al szemben. Összességében mégis csökkent e kormányzat alatt a médiaháború intenzitása, habár vele szemben a sajtó kevésbé volt kritikus, mint elődjével szemben.
Az 1998-as parlamenti választásokon ismét a jobboldali-konzervatív erők alapíthattak koalíciót a FIDESZ vezetésével. Megszavazták a Magyar Rádió, Magyar Televízió és Duna Televízió kuratóriumának kizárólag kormánypárti képviselőkből álló többségét; továbbá közpénzekből támogattak olyan lapokat, melyek a jobboldali-konzervatív erők politikai törekvéseit támogatták.
A médiaháború végigkísérte a 90-es éveket, s jellemezte az évtized két és fél kormányzati ciklusát. Mégis történtek olyan változások, melyek a médiát védettebbé tette a politikai befolyásolási kísérletekkel szemben:
- megnövekedett a külföldi médiavállalatok részesedése, mely nagyobb függetlenséget biztosított a hazai vállalkozóknál.
- megváltozott a jogi szabályozás, a médiatörvény utat nyitott az országos kereskedelmi televíziók és rádiók előtt
- megváltozott a gazdasági környezet, hiszen a sok kereskedelmi hirdetés emelkedett bevétellel látja el a médiát, viszonylagos anyagi biztonságot teremt számukra.
- megváltoztak a műszaki lehetőségek (műholdas, kábeles sugárzás, internet) ezáltal a számos tömegkommunikációs csatorna politikai eszközökkel való egyidejű ellenőrzése rendkívül nehézzé vált.
A média alakításának módját a különböző tömörülések nem szakpolitikai, hanem ideológiai, politikai kérdésnek is tekintették. A jobboldali-konzervatív kormányok az állam felelősségét hangsúlyozták, úgy vélték ellenőrzés alatt kell tartani a közszolgálati médiát, mert csak ebben az esetben közvetítik a közérdeknek megfelelő tartalmat. A baloldali és liberális pártok viszont úgy vélték, hogy a médiapiac megnyitása biztosíthatja a közérdek érvényesülését és a média államtól, politikai pártoktól való függetlenségét.
Az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakult a magyarországi nyomtatott sajtó és elektronikus média, a közvetített tartalmak nagy része ideológiamentessé vált és kommercializálódott. A rendszerváltás után az uralma megszilárdítására törekvő új politikai igyekezett ellenőrzése alá vonni a satót, ami azonban heves ellenállást váltott ki az újságíró-társadalomból, amely konfliktus a médiaháború kirobbanásához vezetett. Mára a média egésze elég sokszínű ahhoz, hogy valamennyi társadalmi csoport képviselői hangot adhassanak benne érdekeiknek és értékeiknek.
