A véleményműfajok és jellemzőik
A sajtónak két alapfeladata van: a tényközlést a tájékoztató műfajtípus látja el, míg a véleménynyilvánítást a véleményközlő, publicisztikai műfajok. A véleményműfajok tagjai a szerző magatartását jelző szövegtípusok. A publicisztika a latin publicus=nyilvános szóból származik; a publicisztika nyilvános elmélkedést jelent. A publicisztika érzelmeket is kifejez, a publicista magatartását is jelzi, tehát szubjektív műfaj. A véleményműfajok színes és olvasmányos, irodalmi nyelvhez közelítő stílusban jelennek meg, s mindig határozott nézetet, véleményt képviselnek aktuális és közérdekű témában. A publicisztika lehet történelmi, esztétikai, politikai, társadalmi témák értékelő elemzése, vagy akár elvont kérdések kifejtése. Véleményközlő, érvelő műfaj, azonban szerzőjének ügyelni kell a személyességgel, nehogy elfogultnak tűnjön. A jó publicisztikai írás szakmailag felkészült, lényeglátó, önálló véleményalkotásra képes, gazdag asszociációs képességekkel rendelkező, jó ízlésű, stabil értékrendű, elemző és kritikus hajlamú szerzők tollából származik.
Cikkcsalád: a cikk olyan publicisztikai műfajok családja, amelynek tagjait a hiteles tájékoztatásnak, a magyarázó szándéknak és az érvekkel alátámasztott vélemény kimondásának kölcsönhatása jellemzi. A cikkek egyszerre informáló, elemző, értékítéletet adó, kritikai élű és gondolkodtató, szenvedélyes stílusú írásművek. A cikkben a szerző a maga által keresett és választott közérdekű témát logikus rendben, összefüggésbe ágyazva, sokoldalúan járja körül, s gyakran következtetések levonásával, saját érvekkel alátámasztott véleményét fejti ki.
- Vezércikk: retorikus szerkezetű (szónoki beszéd: bevezetés, elbeszélés, részletezés, bizonyítás, befejezés), véleménynyilvánító és ismeretközlő publicisztikai írás, mely nemcsak szerzője meggyőződését, hanem egyúttal a szerkesztőség álláspontját, szellemiségét is tükröző írásmű. A vezércikket a napi- és hetilapok kiemelt helyen, gyakran a címoldalon közlik, s szerzője gyakran maga a főszerkesztő. A magyar sajtóban Kossuth Lajos Pesti hírlapja honosította meg.
- Elemző, értékelő cikk: egy-egy politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, stb. folyamat, jelenség elemzését, illetve vizsgálatát, avagy mérlegelő megítélését, értékelését célul tűző írásmű. Ismereteket közvetít, magyaráz, véleményt nyilvánít.
Kommentárcsalád: tagjai egy-egy napi hírt, eseményt, közérdekű jelenséget jellemző, eligazító-értelmező, magyarázó, vagy ahhoz megjegyzést fűző, arra válaszoló, arról véleményt nyilvánító rövid elmélkedések, melyeket az olvasó továbbgondolhat.
- Kommentár: a latin commentor=magyaráz szóból származik, jelentése: valamely eseményhez, írott szöveghez fűzött magyarázó, értelmező megjegyzés, értékelő fejtegetés. Közérdekű információt vagy egész eseménysort kommentál, a magyarázat és véleményalkotás mellett érvekkel, s ellenérvek cáfolatával él. Lehet háttéranyagot szolgáltató, részletező, magyarázó célú vagy személyesebb hangú, a történésekhez egyéni véleményt is fűző kommentár.
- Jegyzet: aktuális jelenséghez, mindennapi eseményhez fűződő, rövid terjedelmű, szellemes, ötletesen megírt megnyilatkozás, amely a jelenségek mögött rejlő összefüggéseket igyekszik feltárni, és sokszor meglepő záró fordulattal, azaz csattanóval végződik. Gyakran bíráló jellegű feljegyzés. Színes előadásmódban íródik, hogy figyelmet keltsen, magával ragadja az olvasót.
- Pillanatkép: irodalmi igényű rövid írás valamely eseménysorozat jellegzetes mozzanatairól. A szerző a tudomására jutott alapinformációval kapcsolatos szellemes reflexiója.
- Glossza: a görög glóssza=nyelv szóból származik. Rövid terjedelmű, tömör, szókimondó, kritikus, ironikus, szellemes írásmű, mely aktuális, közérdekű, bosszantó jelenségre, esetre reflektál. Problémajelző műfaj, olykor kacagtat, máskor elgondolkodtat. Sajátos változata a pozitív glossza, mely a kellemes meglepetést szerző dolgokra reagál játékos hangnemben.
Kritikacsalád: a görög kritész=bíró szóból ered. A kritika tudományos vagy más írásműről, művészeti alkotásokról (irodalmi, zenei, képzőművészeti, stb.), rádió- és televíziós műsorokról készült bírálat, értékítélet. A művet a kritika szerzője szaktudományi, esztétikai szempontból vizsgálja, rámutatat jelentőségére, beilleszti történeti összefüggéseibe, szubjektív véleményét érvekkel támasztja alá.
- Recenzió: a latin recensio=vizsgálat szóból származik. A fent említett művekről készült rövid, tömör vizsgálat, amely beszámol a mű tartalmáról, célzatáról, egyúttal értelmez és értékel.
- Részletes műkritika: az újonnan született mű értékeit mérlegelő, esztétikai, illetve tudományos szempontokat érvényesítő ítéletalkotás. A szerző az erényeket és hibákat példákkal bizonyítja, érvekkel él.
- Részletes művészeti kritika: már meglévő műnek az értékelő vizsgálata. E műfajban a területhez értő elméleti szakemberek illetve szakújságírók alkotnak.
Evokáló műfajok: a latin evocare=felidézni szóból ered. Olyan érzelmi, gondolati hatások előidézésére törekszik, hogy az olvasó, hallgató szemei előtt kirajzolódjon a megidézett egyéniség emberi portréja, rá jellemző cselekedete. E műfajokban mindig van valóságalapja a leírtaknak.
- Interjúportré: olyan interjú, amely kizárólag a portré alanyával készül. Interjúformába öntött portré, mert beszélgetés során rajzolódik ki az egyéniség-, jellem- és személyiségvázlat.
- Paródia: a görög parodeo=eltorzítva előadni szóból ered. Egy-egy stílusnak, szerzői modornak komikus hatás kiváltását célzó, tréfás, torzító utánzása, mely kiemeli és eltúlozza a jellemző vonásokat.
- Köszöntő: alkalomhoz kötött írás, amely egy-egy jeles személyiség munkásságának kerek évfordulójára születik. Méltató jellegű, az évfordulós személy életművének főbb értékeire világít rá.
- Nekrológ: elhunyt személyiséget méltató portré.
- Anekdota: közismert, történelmi személyhez fűződő csattanóra kihegyezett rövid, vidám történet, mely a személlyel megtörtént esemény mulatságos jellemzését nyújtja felidéző erővel.
- Sírfirkák: egy életnek verses formájú, rövid, tömör, rendszerint magasztos hangvételű összegzése.
Irodalmi műfajok: a sajtó irodalmi műfajai közé a szépirodalmi igényű és értékű, egyszersmind közvetlen hangvételű, ezért sokak olvasmányélményévé válható írásműveket soroljuk.
- Esszé: művészi formában írt értekezés, azaz szépírói eszközökkel készített, irodalmi és egyben tudományos módszerű s értékű tanulmány. A tudományos téma miatt a tárgyilagosság mellett jellemző rá a személyes hang. Egy-egy jelenséget sokoldalúan megvilágít, de többnyire csak egy kérdés kiemelésére szorítkozik.
- Naplójegyzet: őszinte, bizalmas, személyes, rendszeres, kronologikus rendben haladó önéletrajzi feljegyezések, személyes vélemények a szerző saját élete eseményeiről, vagy megtörtént dolgokról. Önéletrajzi jellegű mű.
- Tárca: aktuális és változatos témájú, irodalmi igényű és színvonalú, a köznapok életmozzanatait a literatúrába emelő írásmű. Gyakran elmélkedik s véleményt alkot. Az olvasó érzelemvilágára és gondolkodására egyaránt hat. Viszonylag rövid, könnyed hangvételű, szórakoztató, olvasmányos.
- Humoreszk: szellemesen vidám, kedélyesen derűs humorral megírt, nevettető hatású, karcolatszerű prózai mű. Lehet elmélkedő vagy elbeszélő jellegű.(Karcolat: egyetlen valóságos alak, probléma, időszerű esemény szellemes felvillantása, illetve tanulságos értelmezése. Kroki: időszerű kérdésről szóló, érdekes, színesen megírt, humoros, nem egyszer szatirikus élű, illetve groteszk, a karcolatnál kiélezettebb csattanóval záruló rövid publicisztikai írás.)
- Szatíra: valamilyen magatartást, jelenséget gúnnyal és indulatosan kritizáló, esszéjellegű elmélkedés vagy példázat. Legsajátosabb formája verses.
- Pamflet: rendszerint személyes, olykor alantas hangú támadás, gúnyirat. Vitairat, melynek célja az ellenfél szakmai-erkölcsi megsemmisítése.
- Adoma: elvont típusokat és szituációkat (tehát nem valóságos személyeket) középpontba állító rövid, vidám, csattanóra kihegyezett történet, tárgyát szórakoztatóan előadó (népi) elbeszélés.
- Aforizma: életbölcsességet, filozófiai mélységű felismerést, erkölcsi igazságot röviden, egyetlen mondatban, frappáns tömörséggel, határozottan, szellemesen megfogalmazó kijelentés.
No, látom meglehetősen hosszúra sikeredett ez az intézményi kommunikátor tétel .. Aki nem szeret mindent az utolsó szóig bemagolni, vagy elég neki egy rövid áttekintés is, hogy mindent el tudjon mondani, annak lehet rövidíteni. Szerintem a vizsgán jó, ha arra lesz idő, hogy ezeket a cikkcsaládokat egy-egy mondatban jellemezd, nemhogy a beletartozóakat is részletezd!
