Az újságírás aranyszabályai összefoglalják a szakma íratlan törvényeit. Olyan erkölcsi szabályok, melyek a szakma helyes magatartását irányítják.
Tisztesség: Az Újságírói etikai kódex rögzíti, hogy az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, az ember személyiségi jogait és méltóságát. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel megkülönböztetésre. Vallása, neme, testi, szellemi állapota, életmódbeli különbözősége miatt senkit nem becsmérelhet. Nem állítson valótlanságot, ne sértse a jó hírnevet.
Mindenkinek írás: Elvileg mindenkinek írunk, ezért a kimondott szóért, annak stílusáért vállalni kell a felelősséget. A közvélemény elvárja a sajtó munkatársaitól az erkölcsi, szakmai és nyelvi igényességet. A sajtó azonban segíteni is tud, ha egy jelenségre éppen a tájékoztatás által figyelnek fel az illetékesek, akik közreműködhetnek a probléma megoldásában. A szöveg legyen világos és közérthető, tényszerű, pontos; helyes, magyaros nyelvhasználat. A rövidítéseket legalább egy esetben magyarázza a közleményben.
Autentikus forrás: Az újságírónak a megszerzett vagy kapott közérdekű értesülést továbbítania kell, nyilvánosságra kell hoznia, hiszen az újságíró hivatása, joga, kötelessége a tájékoztatás. Az olvasók és a nyilatkozók is korrektséget, hitelességet várnak el az újságírótól. Az álhírek kiszűrésének módja, hogy az értesüléseket mindig meg kell vizsgálni, hogy ne tájékoztassuk félre az olvasót. Az értesüléseknek mindig megbízható, megnevezhető forrásból kell érkeznie, más eredet esetén ellenőrizni kell.
Cím és lead: Minden írás címmel kezdődik. A jó cím utal az írás tartalmára, légkörére, kerüli a homályt, figyelmet kelt, véleményközlő műfajok esetében jelezheti a szerző témához való viszonyulását. A cím után esetlegesen következő lead, azaz beköszönés szintén lényegre törő, a tartalmat előzetesen összefoglaló, a lényeges közlendőt kiemelő szövegfej.
Érvelés: A véleményközlő műfajok művelőjének saját, határozott véleményét érvekkel kell kifejtenie, ezáltal lesz meggyőző. Az érvelés lehet bizonyítás (a publicista álláspontjának igazolása), és/vagy cáfolat (az ellenfél felfogásának megdöntése). A meggyőzés racionális eszközökkel történő ráhatás, mely nem az érzelmekre hat.
Szelektálás: Az újságíró mindennapi feladata a szelektálás. Ki kell választania a kapott információtengerből mindazt, ami értékrendszere és megítélése szerint érdekelheti az olvasót. Szelektálni azonban csak értékszempontok, nem pedig érdekszempontok alapján szabad. Az etikai kódex azt is kimondja, hogy a nyilatkozó hozzájárulása nélkül nem szabad változtatni a nyilatkozaton. Az is megtörténhet, hogy a vélemény az eredeti szövegösszefüggésből kiszakítva éppen az ellenkezőjét jelenti.
Önellenőrzés: Az önellenőrzés és önkorrekció lényeges elvárás, csakúgy, mint az önművelés, a felkészültség. Az újságíró életében a naprakész tudásra való törekvés, a háttér-információk gyarapítása nélkülözhetetlen magatartás. Ennek része a szókincs gyarapítása, hiszen ez az újságíró fegyvere; birtokában tud színesen írni, megfelelően fogalmazni; kialakítani stílusát. Az újságírót jellemeznie kell az örök érdeklődésnek, érdekli a világ és az ember. A sajtó a tájékoztató és véleményközlő feladatát egyaránt hivatott betölteni. Azonban az objektív műfajokban tényt kell közölni, ahhoz értékítéletet nem szabad fűzni.
Szövegalkotás: A jó szöveg legfontosabb tulajdonsága a szövegösszetartó erő, amely összekapcsolja a különböző nyelvi elemeket, s ezáltal jelentést ad a szövegnek, megteremti a belső egységet. Tagoljuk, azaz bontsuk egységekre a szöveget (bevezetés, tárgyalás, befejezés). A teljesség és befejezettség elve értelmében a témához tartozó lényeges elemekről a lehető legteljesebben, mindent elmondunk, ugyanakkor a felesleges elemeket törölnünk kell.
